Kovács Eszter
Riporter · városi mozgás
Kovács Anna
Főszerkesztő · Flowbody
A beszélgetést egy április végi délutánon, a Margit hídon menet közben rögzítettük; néhány válasz közbeszúrt megjegyzés a hídról vagy a Dunáról.
- Q: Miért hangsúlyozod, hogy a séta nem edzés?
- Mert ha edzésnek tekintjük, akkor egy teljesítményrácsra húzzuk. Lépésszámra, percre, kalóriára. Egy séta akkor működik a hétköznapokban, ha nem kell hozzá ráhangolódni — egyszerűen elmegyek két megálló között gyalog, és nem érzem úgy, hogy „edzettem”. Ez a határ azért fontos, mert sok olvasó pont attól vonakodik, hogy mozogjon, hogy a mozgásban nincs „elég”.
- Q: Mégis sokat sétáltok a szerkesztőségben.
- Igen. A hétfői megbeszélést mindig sétálva tartjuk. Negyven percig megyünk a Margitsziget alsó körén, és közben elmondjuk, ki min dolgozik a héten. Ennek nem az a célja, hogy edzzünk, hanem hogy az ülő munkanap ne álló helyzetből induljon.
- Q: Mit látsz, amikor interjúkat készítesz budapesti járókelőkkel?
- Két csoportot. Az egyik tudatosan gyalogol — a munkahelyét, a bevásárlást, a barátok látogatását tervezi úgy, hogy gyalog be tudjon menni. A másik nem gondol rá, de mégis sokat gyalogol, mert a városban él. Nekik is meg szoktam mondani, hogy ez érték — még ha nem is mérik.
- Q: Mit szólnál egy olvasónak, aki azt mondja, neki nincs ideje sétálni?
- Hogy nézzen rá a hetére, nem a napjára. A napjából tényleg nehéz kicsempészni harminc percet egy újabb dolgozóra. Egy hétből viszont általában lehet — ha tudatosan átszervez egy-két útvonalat. A vasárnapi családlátogatás, ha gyalog megy, edzői szempontból sokat ér. Hétközben pedig nem új sétát keresünk, hanem meglévő utat alakítunk gyaloglósra.
- Q: Milyen cipő?
- Erre soha nem adok ajánlást. Egy jó talpú, kényelmes lábbeli mindenkinek mást jelent. Ami fontos: ne új cipővel induljon hosszú sétára, és ne azt vegye fel egész nap, amiben a metróra rohant reggel — az este már fáj.
- Q: Mennyit gyalogolsz egy átlagos napon?
- Nem mérem. Munkanapon van, hogy keveset, ha sokáig ülök az irodában. Más napokon háromszor annyit, mert interjút készítek, és gyalog megyek egyik helyszínről a másikra. Ez a változatosság normális, nem kell egyensúlyba állítani. A heti összeg számít.
- Q: Mi a kapcsolat a séta és a pihenés között?
- Nehéz kérdés. Egy nagyon hosszú séta, mondjuk háromórás, már nem pihenés — fáraszt. Egy húszperces séta munka közben, ebéd után, viszont pihentet. A különbség nem a hosszban van, hanem a szándékban: pihenni akarok-e vele, vagy egy másik feladatot oldok meg vele.
„Egy séta akkor működik a hétköznapokban, ha nem kell hozzá ráhangolódni.”
- Q: Mit gondolsz a kerékpározás megjelenéséről Budapesten az utóbbi években?
- Lassan változó város vagyunk. Vannak utak, ahol egy kerékpáros nyugodtan érzi magát, és vannak, ahol nem. Ez nem mozgáskérdés, hanem várostervezési kérdés. A Flowbody olvasójának én ezt mondom: ha úgy érzi, túl veszélyes egy útvonalon kerékpárral, akkor ne kényszerítse magát rá. Egy másik napon, egy másik útvonalon vagy egy közlekedési eszközcserével lehet megoldani.
- Q: Egy olvasó megírta, hogy hétvégén szinte mozdulatlan, mert munkanapon kimerül. Mit válaszolnál?
- Hogy ez nem mozgáshiány, hanem regenerációs kérdés. Ha valaki munkanapon nyolc órát ül, egy órát utazik, és otthon még gondot visel a háztartásra, akkor a hétvégi mozdulatlanság érthető válasz a testtől. Az ilyen olvasónak nem új edzéstervet ajánlok, hanem egy beszélgetést egy szakemberrel arról, hogyan lehetne kevesebbet ülni a munkahelyén.
- Q: Egy fontos megfigyelésed a városi gyaloglásról?
- Hogy a járókelők, akiket megfigyelek, ritkán sietnek úgy, ahogy reggelre képzelnék. A nyolc órás reggelek lassabbak Budapesten, mint amilyennek látszanak. Egy átlagos délelőtti járókelő tempója nem messze van egy „komfortos sétától”. Ezt szerintem jó tudni, mert eloszlatja azt a képzetet, hogy a város mindig siet.
- Q: A téli gyaloglás más?
- Más. Rétegesebb ruházat, óvatosabb tempó, néha rövidebb táv. De a téli séta nem rosszabb, csak más a koreográfiája. A téli budapesti utcán például a Duna mentén jó sétálni, mert ott szélesebb a járda, és a szél nem szorul be a házak közé.
- Q: Egy zárógondolat olvasóinknak?
- Hogy ne legyen büszke valaki arra, ha sietve járja a várost. A sietés nem érdem. A lassú gyaloglás is mozgás — sőt, sok ember számára pontosan ez az a forma, amelyik beleférhetne a hétébe minden nap.
Szerkesztőségi jegyzet. Eszter interjúi mindig hosszabbak, mint a klasszikus újságírói formátum — ezt a lap szándékosan őrzi. Az itt szereplő ajánlások nem orvosi tanácsadás; bármilyen tartós kényelmetlenség esetén kérjen szakembertől véleményt.